Rehab=edzés ?!
„A korrektív tréninget hívhatnánk akár sima edzésnek is.”
Nagyon megtetszett ez a téma, mert én is olvastam már több szakember oldalán a felvetést, rövid indoklással együtt, de megvoltak hozzá a saját gondolataim is. 😊
Minden alkalommal, amikor valaki panasszal érkezik hozzám, felmérem az állapotát, ami után már az első találkozással is rehabilitációs TRÉNING-be kezdünk. Nem véletlen a tréning kifejezés, hiszen komoly fizikai aktívitást igényel a páciens részéről, aktív mozgáson alapul, tulajdonképpen végig haladunk egy komplett edzés mentén. Ugyanúgy van ráhangolódás (légzőgyakorlatok), bemelegítés, fő rész, levezetés és nyújtás, mint bármely (normálisan megtervezett 😀 ) edzésen. Egy-egy ilyen alkalommal én, mint edző folyamatosan korrigálom és vezetem a mozgásokat, amiket a hozzám érkező páciens végrehajt. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor ilyenkor tartok neki egy személyre és problémára szabott edzést, ahol a sportoló ugyanúgy dolgozik, elfárad és fejlődik, mint egy hagyományos edzésen. Sokszor kívülről nézve úgy tűnhet, hogy egy-egy korrekciós tréning során egyszerűek a feladatok vagy „nem elég fárasztóak”, ám erről szó sincs. Annak az embernek, aki x-y problémával érkezik, számára sokszor nehéz és embert próbáló gyakorlatok követik egymást, és bizony többnyire el is fáradnak az edzés végégre. Sőt szellemileg sokszor fárasztóbb is, mint egy rendszeresen végzett sporttevékenység. Így tehát a rehab mindenképpen edzésnek minősül a szememben, és igyekszem erre nevelni a pácienseimet is, hogy igenis legyenek büszkék az arra, hogy megint sportoltak és edzettek magukért.
Ami ennél a számomra egyértelműnek tűnő okfejtésnél jobban elgondolkodtat, az a mondat megfordítása, amit szintén láttam már néhány influenszernél. „Edzés= rehab” Ezzel az irányú általánosítással már csak részben értek egyet, hiszen az egyértelmű, hogy a mozgásra és edzésre szükség van, akkor is, ha akut sérülésről beszélünk. Azonban az természetesen nem mindegy, hogy milyen edzést javaslunk ilyen esetekben. Egy jó edzés nem nyírja ki az izmokat, nem okoz extrém izomlázat, és legfőképpen egyáltalán nem árt. Ne keverjük össze a versenysportot azzal az edzéssel, amit egy átlagember csinál, mert más céllal és más fókusszal kellene végezni. Amíg egy sportólót a versenyre való felkészülés és a teljesítmény növelése motivál, addig egy átlagembernek nem szabadna, hogy ez legyen a célja. Sokkal fontosabb lenne, hogy valaki azért sportoljon, mert egészségesen akar élni, mert szereti a mozgást, és kedves kikapcsolódás számára. Ennek következtében pedig nem is szükséges, hogy az edzés túlterhelje a szervezetet. Vagyis valóban lehet jótékony hatása egy edzésnek, és a megelőzésben extrém fontos szerepe is van a változatos testmozgásnak, de ehhez mindenképpen szükséges egy olyan modern szemléletű edző, aki odafigyel az egyénekre és funkcionálisan tud gondolkodni. Így tehát a mondat megfordításáról nagyon szeretném azt hinni, hogy idővel igaz lesz, de jelenleg azért szűkíteném a kört, hogy csakis akkor lehet igaz, ha ehhez megfelelő edzőt talál az ember. Mint ennek a facebook csoportnak a folyamatos létszámnövekedése is mutatja, erre meg van az esély, de mindenképpen érdemes nyitott szemmel és gondolkodással figyelni, hogy mit akarnak velünk végeztetni 1-1 edzés keretében. Ezt az okfejtést igaznak gondolom a prevenciós céllal végzett testmozgásra is. A sport nagyon fontos eleme annak, hogy ellensúlyozzuk mindennapi tevékenységeinket, ilyen formán megelőzzünk vele degeneratív problémákat. Azonban a változatosságnak, funkcionalitásnak és a fasciális szemléletű edzőkkel való sportolásnak ebben kulcs szerepe van. (De ez már egy másik nagyon hosszú téma kezdete….)
Tehát összefoglalva, minden rehabilitációs/korrektív tréning edzésnek minősül, de a fordított állítás csak néhány megkötés mellett tekinthető igaznak. Ehhez készítettem egy nagyon kis egyszerű, és számos tényezőtől eltekintő halmaz ábrát, amely összefoglalja a fent leírtakat.
